Alternativ napló 1. Az első magányos napok

Ember tervez, Isten végez - tarja a közmondás. Azért nem árt az embernek rugalmasn ak lenni - teszem hozzá csöndesen. Mert ki gondolta volna a tervezés fázisban, hogy végül itt kötünk ki? Hogy szeretnénk biciklitúrázni hosszassabban - értsd több, mint egy hét - az már tavaly felmerült, és idén már komolyan számitottunk rá. Az első tervek szerint Németországból Magyarországra a Duna völgyében. Azután jött, hogy a volt főnököm azt mondta, elfogyott a pénz, nincs tovább, nem tud alkalmazni, bármennyire is sajnálja. :-( De legalább a cikkem megjelent. Nos, ha nincs munka, akkor teméntelen idő áll a rendelkezésre - menjünk egész Kangasalától Tárnokig (de legalábbis a magyar határig) biciklivel! Neki is álltunk vadul tervezni az útvonalat (ami szinte minden héten változott), megvettük a kellékeket, megrendeltük az első csomagtartókat, stb. A dolgok lassacskán kezdek beérkezni, és mikor már végképp feladtam a reményt, hogy nyár vége előtt mégiscsak lesz valami munka, és beadtam a derekam, hogy na jó, akkor a jövő héten akár indulhatunk is, na akkor jött. Az email. Kérdezvén, hogy még mindig szeretnék-e dolgozni a nyáron. Naná! - mondtam én, mire Ilkka csak annyit mondott, hogy akkor jöjjek be holnap, aláirjuk a papirokat és hétfőtől alkalmazva vagyok. Hát ennyit a biciklitúrának. De fel a fejjel, legalább van miből fizetni a számlákat. :-)
Azonban az nagy kiszúrás lenne Botival, aki a biciklitúra miatt nem ment Magyarországra, hogy az egész nyarat csak itthon unatkozással töltse. Igy hát a biciklitúra terve újabb fordulatot vett: legyen a cél az Északi Sark! Na ha nem is, de legalább a Nord Cap, Európa legészakibb pontja. Csabikámat a szive úgyis régóta oda húzza... sajnos nem tarthatok velük, de talán majd jövőre ... amikor Délnek visz az út....

Nos, miután ők eltávoztak, kiélveztem a francia ágy nyújtotta dupla kényelmet, a reggeli csendet, no és a jó meleget. Első nekifutásra megvartam pár ruhát, mely már régóta esedékes lett volna, majd nekiálltam egyes számú projektemnek: a könyvespolc portalanitása és rendberakása. Ezzel jobbára el is telt a nap. De MA! A második napomon! Széápen eltekertem a templomba, ahol a nép sok Hű! és Ha! között megáálapitoota, hogy milyen sportos vagyok :-). Sőt, Zenon kijelentette, hogy Hja, a mai fiatalok biciklivel járnak... - na ettől dagadt ám a májam rendesen! Mármint, hogy a mai fiatalok! Nem mintha ő sokkal idősebb lenne... csak hát két Zsuzsi is kijönne belőle és ez nem a korára vonatkozik.
Hazafelé az Aittolahti utvonalat választottam, az egy kicsit hosszabb. Habár rénszarvast nem láttam, azért itt is volt mit nézni. A csillagfürtök teljes pompájukban virágzanak, sőt ma láttam, hogy a szokásos útvonalamon kinyiltak a rózsák is .... ami azt illeti, elég későn, szerintem máskor korábban szoktak! És máshol már láttam is gyepűrózsákat virágozni, csodálkoztam is, hogy ezek itt, amik mellett minden nap elkerekezem, miért nem virágzanak az idén. A virágok mellett még láttam két fogolymadarat is. Néztem, de ezúttal nem láttam kigyót - azon az úton ugyanis a múltkor találtam egy kilapult viperát, igy most jobban megnézem, mire is megyek rá..

Itthon aztán megfőztem az ebédet, amiből még jócskán maradt holnapra is, majd a délutáni csendespihenőt követően megnéztem egy filmet amig vasaltam - no azért van még bőven vasalnivaló, legalább mégegy film erejéig. Ja, erről jut eszembe, hogy ki is kell teregetnem.